High Elf, Allemantheia

.

Book of Arborea (TERA Lore) :: Fajok :: High Elf faj és fővárosuk: Allemantheia

.

Az elfek egy évezreddel ezelőtt voltak civilizációjuk csúcspontján. Az istenek háborúja alatt az ‘Élet Virága’ nevű artifactjuk – melyből hatalmukat nyerték – megsemmisült. A túlélők eldobták ősi hagyományaikat, megtagadták isteneiket és felszámolták korábbi szövetségeiket. Miután átkeresztelték magukat High Elfekre nekiálltak újraépíteni egykoron tündöklő civilizációjukat, mentális és fizikai tűréshatáraikat feszegetve.Allemantheia kétség kívül Shara kontinens legcsodálatosabb városa, a puszta sivatagi homokra emelték a várost. A város egyaránt gyönyörű és misztikus. A látogató csak a ‘felszínt’ láthatja, a mélyben húzódó csodákat csak a High Elf faj tagjai láthatják. A város ad otthont a ‘Misztérium’ arkaniszt képző központnak. Nem is oly régen a város koránt sem volt – még csak – ennyire sem nyitott, idegen faj élve nem léphette át kaput az Argon invázió előtt.

Allemantheia, a sivatag ékszere

Dél Shara szívében terül el eme elegáns és csodás város. Miközben a város körül szélsőséges környezeti viszonyok uralkodnak, addig Allemantheiát hatalmas tornyai, drámai küllemű vízi szobrai és lebegő utcái jellemzik. A város sokkal inkább hasonlít egy emlékműre, mint bárki otthonra.

Az elfek városa, központja kultúrájuknak és faji identitásuknak. Nem sokkal az után építették, hogy megérkeztek Shara kontinensre, a város kinézete azt szimbolizálja, amilyennek az elfek magukat látják. Zárkózott, titoktatos, megismerhetetlen, még a gyakran ide látogatókkal is megesik, hogy akár órákon keresztül tudnak csodálni egy-egy pompás szobrot. Persze sokan soha nem jönnek át, hogy ezek a szobrok legtöbbje komoly funkcióval rendelkezik.

A városnak van egy különös logikai felépítése – elf logika mentén. Gondosan megtervezett és lassan több mint száz éven keresztül finomított elrendezés. Alaposan végig gondolt gyalogos útvonalak, amelyek az óriási tó felett ívelnek át a kompromisszum legkisebb szikráját sem megengedve; mindezt csak azért, hogy a látogatok minden számukra fontos helyet könnyen és gyorsan tudjanak elérni a városban. Persze mindez csak a felszíne Allemantheia csodáinak. A hatalmas falak mögött húzódik meg az elfek valódi otthona, rejtve mindazon kíváncsiskodó tekintetek elől, akik nem a faj szülöttei. Csak találgatni lehet hogy mi húzódik az elzárt ódon falak mögött, az elfek soha nem beszélnek erről nyilvánosan.

A High Elf faj története

A faj eredendően Karas-tól származik. Karas egyike volt a 12 Istenségnek, akiket elsők között álmodott meg Arun és Shara. Az ‘Istenek Háborúja’ során az istenek egymás ellen fordultak és módszeresen vadásztak egymásra, a legtöbb faj – istenségeit szolgálva – összecsapott, azonban Karas erre az időre eltűnt és faja is ezt tette; a nagy háború idején egyik oldalra sem álltak, kerülték a konfliktusukat ősi hazájukban az Arun kontinensen. Szövetségeseik – az óriások és a poporik – azonban igencsak belekeveredtek a dolgokba és hamarosan az élet már egy fabatkát sem ért Arunon. Az Óriások Birodalma pillanatok alatt omlott össze és a korábbi rabszolgáik – az Amanok – hamar erőre kapva fenyegették az összes ellenséges szövetségest. Az újonnan megjelent fenyegetés – az Orcan-ok és a Koboldok – sem voltak elegek ahhoz, hogy az elfek elhagyják a háborús övezetben elterülő városukat. Hittek abban, hogy erdejeik által több ezer éve nyújtott biztonság és függetlenség most is segíteni fog. Nagyobbat nem is tévedhettek volna…

Mikor Sikander, az egyik legnagyobb Istenség szemet vetett unokaöccse – Nerezza – földjére, egy varázslatot használt, ami több ezer elf életét oltotta ki. Bár a támadást túlélte, de a csatában megsérült az elfek legnagyobb kincse, az ‘Élet Virága’. Az a mindennél hatalmasabb kincs biztosította az elf mágia forrását és egyben jelképzete is Istenségük – Karas – iránt érzett feltétel nélküli szeretetüket. Ám a megsérült kincs nyújtotta mágikus védelem hiánya és védelmezőjük távolléte elég volt, hogy a támadók piócaként szipolyozta ki az Elf Erdőket és tegyék azokat élettelen szemétdombbá.

A megsérült kincsből folyamatosan szökött ki az éltető energia; sok varázsló áldozta fel az életét, hogy elkészítsenek egy eszközt, amivel képesek konzerválni annak erejét. Minden igyekezetük ellenére nem sikerült kontrollálniuk a virágból távozó erőt. Viták, számonkérések, felelősség  firtatások kezdődtek, melyek feneketlen szakadékot vágtak a politikailag már amúgy is megosztott elf nép tagjai között. Az egyik frakció (élén Archmage Cerion-nal) azt állította, hogy lemondani az Élet Virágáról (melyet ‘a Mag’-két neveznek manapság) egyet jelent a kulturális és szellemi identitásuk feladásával. Az ellentétes nézet szerint bár a Virágból valóban elszáll az energia, de az idővel szétszóródik az egész világon, ezzel felhívva a figyelmet arra, hogy már túl sok elf életének feláldozását követelte az sérülések befoltozása az Élet Virágán. Egy dologban azonban egyet értett mindkét fél: Az Istenségek felelősek a problémájukért és mégcsak meg sem próbálnak segíteni rajtuk. Végezetül csak egységes döntésre jutottak, az elfek lemondtak az Istenekről és úgy döntöttek, hogy saját utukat fogják járni, ahelyett, hogy kegyetlen és szeszélyes ‘magasabb rendű’ lényeket követnének.

Így született hát meg  a ‘High Elf’ faj, amely miután megértette, hogy már semmit nem tehet ‘a Mag’-ért, úgy döntött, hogy kihátrálva a háborús övezetből székhelyüket egy nyugalmasabb helyre helyezik át. Arunról egészen Shara-ig vándoroltak, ahol dél Shara szívében szinte a semmiből építették fel csodálatos városukat Allemantheia-t.

Harc, háború, vérontás mindenek felett

Ez idő alatt a High Efek sok katonai hadjáratot indítottak, a legjelentősebb a Nagák ellen indított háború volt,  Shara déli részén -5 VC-től (Valkyon Föderáció) 75 VC-ig. Ezek a “felszabadító hadjáratok” sikeresek voltak, a Nagák tapasztalatai ellenére a Gerilla harcmodorban.

A Nagák legyőzése után nem sokkal a High Elf “Grand Spire hadsereg” megkísérelt elfoglalni több területet Észak-Sharában 176 VC-ben.

Habár a háborúkedvelő High Elfek óvatosan elfogadták a Valkyon Koalícióba a meghívást, nem bíznak meg teljesen a többi tagban. Csak nemrég fejezték be a véres háborúikat; és az őslakók még nem felejtették el hogy mit tettek régen “Karas gyermekei”. Az elfek felismerve hogy a túlélésük csak az Argon megszállók többi ellenségével szövetkezve lehetséges, félretették a régi ellentéteket; ezzel megmentve sok embert a bolygón. Erővel, türelemmel, bátorsággal cselekszenek hogy “előre, együtt és erősen” elérjék céljaikat. Ez a mondás sokat jelent a High Elfeknek hisz az elf családok étkezés előtt mondják jóformán már 3000 éve.

A High Elfek kiveszik a részüket az emberfeletti erőfeszítésekből amit a koalíció tesz, de nem mindig voltak ilyen barátságosak a többi fajjal szemben. A következő történelmi dokumentum — ami része egy tanulmánynak a katonai akadémiából — betekintést ad, hogy miért ilyen gőgös és becsvágyó minden elf.

Előléptetés High Elf tisztek kihívásán keresztül, -5 VC-től 178 VC-ig

Jhairmu, Tyro, 4. évolyamos tollából.

Két évszázaddal ezelőtt a High elfek befejezték az tengerentúli kivándorlást a Shara kontinensre, létrehoztak egy új fővárost, és letelepítették közel az egész lakosságot.

A szociális és gazdasági visszarendeződéssel egyidejűleg — alig tudjuk elképzelni — többfrontos katonai hadjáratokat indítottak. Körülbelül -5 VC-től 75 VC-ig a Nagák ellen “Felszabadító hadjáratokat” indítottak Dél-Shara nagy dzsungeleibe. Annak ellenére hogy a Nagák híresek a Dzsungelharcban jártasságukról, az Elfek képesek voltak elfogadható veszteségekkel legyőzni őket.

[Jhairmu — Ez eddig nagyon jó, de ne túlozz. Az Amani is átment egy szociális stabilizálódáson. És az Emberek is vándoroltak már egyszer-kétszer, nem? – Tull Mester.]

Ezután az érdeklődésük északra irányult, és a High Elf “Grand Spire Hadsereg” mélyen Essentia belsejébe menetelt 176 VC-ben. Ez a hely sarkalatos pontja volt A High Elf ambícióknak, és egy 5 fajból álló szövetséggel mentek hogy elfoglalják. A bukásuk éppen ezért is, a bukásuk hatalmas jelentőségű volt; miután elvesztették Esseniát, közel 6 generáción át tartó polgárháború tört ki. A polgárháború végeztével egy lényegesen toleránsabb birodalom képével tért vissza a High Elf nemzedék.

[Később meg kéne említened a párbajok fontosságát amik eltűntek a polgárháború alatt, Jhairmu. Ráadásul ideézve Hacremiont, az Elfek párbajbarát kultúrája robbantotta ki a polgárháborút, mivel az elfek hajlamosak voltak súlyos sérüléseket okozni egymásnak a harcban. – Tull Mester.]

Miért volt az Elf Hadsereg ilyen sikeres? Hogyan volt lehetséges hogy ilyen erős szövetséggel (5 másik hadsereggel együtt) legyőzzék őket Esseniában? A válasz sokrétű (és el van rejtve Tull Mester előadásaiban). Úgy hiszem az egyik kulcsa, hogy a High Elf tisztek jobban odafigyeltek a döntéseikre, mert ha hibáztak, kihívták őket párbajra. A szokásos veszélyeken felül a High Elf tisztekre jóval nagyobb nyomás nehezedett, mivel ha kihívták őket párbajra és vesztettek, elvesztették a tisztségüket, és a nyertes került a helyükre. Így gyorsan lehetett felemelkedni a ranglétrán, csak ott kellett lenni, amikor egy magasabb rangú tiszt hibázott.

[Jhairmu, Ez egy jó hely lenne hogy megemlítsd ennek a rendszernek a hátrányait, mint például az intézményes tudás elvesztése, amikor egy idősebb tiszt elveszt egy párbajt. – Tull Mester.]

A párbajozás fontos része volt az Elf kultúrának ebben az időben, és a tisztek között nem volt kivétel. A mondák tanulmányozásakor (beleértve számos könyvet amit a Karassin War kollégiumtól kértem kölcsön Allemantheiában) sok példát találtam erre:

Gahrene egy harc oktató, aki arra használta a párbajokat, hogy megleckéztesse a hozzá nem értő Terep Parancsnokokat, és aztán visszalépett a nyerő helyzetéből egyetlen héten háromszor is.
Veakran előlépett Századosból Ezredessé egy sorozat nem halálra menő párbajban, után több tucat kezdő tisztet ölt meg párbajokban a Caer Thayn és a Crulewateri vereség után, amit ő okozott.

[Ezt rakd át egy későbbi részbe ahol az ellenpéldákat sorakoztatod fel, Jhairmu. Veakran egy tehetségtelen ezredes volt aki a munkát fejszével végezte és nem a erényeivel, érdemeivel. – Tull Mester.]

Thaerahm és Quorin, ők négyszer párbajoztak egymással, míg egyikük sikerrel járt. A High Elf történészek leszögezik hogy Kőszikla Thaerahm és Oroszlán Quorin viszonya nem rivalizálás, hanem partnerség {persze a szó egészséges értelmében}, az egymással vívott párbajaik egymás fejlődését szolgálták.

[Jhairmu, meg kéne említened, hogy egyikük se veszített Párbajt abban az időben. Bizonyíték van rá hogy együttműködtek. – Tull Mester.]

Yirahkot előléptették Ezredessé egy sikeres párbaj után; aminek okát az adta, hogy a Grand Spire Hadsereg ellátási gondok miatt megrekedt, ezzel fellobbantva a Főparancsnok haragját is Allemantheiában. Yirahk egy héten belül újra menetkésszé szedte össze a sereget. Sokan úgy gondolták, hogy ha Yirahk korábban párbajozhatott volna Heaphinevel, akkor a Grand Spire Hadsereg még időben elérhette volna Esseniát;  mielőtt a Popori Hadtest rendezi sorait, így a csata kimenetele megváltozott volna.

[Most bagatellizálsz; Teljesen szétbomlott a sereg. A nagyapám ott volt, Jhairmu, és ha a Poporni Hadtest előtt érkezünk oda, Essenia összeomlott volna – Tull Mester.]

És feltehetőleg a leghírhedtebb példa: Sorcerer Jaeluk, aki felgyújtotta az egész tiszti tábort miután legyőzték Twisted Rootnál, és kérelmezte a parancsnokságnál az előléptetést…összesítve. A High Elf katonai bíróság nem értett egyet Jaeluk kiterjesztett Párbaj definíciójával, és 30 évre bebörtönözték. A börtönévek után Jaeluk visszatért a szolgálatba és a Peninsular Hadjárat alatt kulcsfontosságú győzelmeket aratott a Nagát maradéka fölött.

[Jharmu: Olvasd el a Rhaylek-et (a korai Naga Hadjáratokról) és a Dark Sisters-t (Elő-Essenia) még több példáért a párbajjal történő előléptetésekről. Ez az írás igen ígéretes, de óvakodnod kéne a High Elfek túlzott magasztalásától… – Tull Mester.]

A Misztérium

Bár keveset lehet tudni a Misztériumról, de az köztudott, hogy Allemantheia városának egy szegletében található meg, és nagyon komoly szerepet játszik az Argon előrehaladás visszatartásában. A Misztérium TERA világának legnagyobb mágiai használókat tömörítő szövetsége. A titkos és gyakran megkérdőjelezhető motivációval rendelkező szervezetet tökéletesen tartják kézben és irányítják az elfek.

A Mágia Szent Birodalmi Tanácsának spirituális utódjaként, a Misztérium tagjai mindenhol megtalálhatók, úgy a nagyvárosokban, mind a poros sivatagi utak mentén is, még ott is, ahol az ember a legkevésbé sem várná. Céljuk, hogy megfigyeljék és megértsék a mágia használókat. Nyilvánvalóan nem céljuk, hogy bárkit is kontrolláljanak, persze egészen addig amíg az nem kívánja a hatalmát alantas célokra használni. Ha bárki is megpróbálja ezt és erről a Misztérium tudomást szerez…

Allemantheia napjainkban

Az elfek gyakori szava járása: “Mi még emlékszük”. Allemantheia egy zárkózott városállam, nem csak politikailag, de funkcionálisan is. A hatalmas falak és tornyok mögött terül az elfek valódi otthona. Még a leginkább tiszteletben és megbecsülésben tartott barátoknak, üzleti partnereknek is maximum egy-egy bepillantást engednek. Sokat vesztett a faj a ‘bizalmon’, soha többé nem fogják hagyni, hogy külső erő befolyásolja sorsukat. Rejtett, aprólékosan megmunkált kamráikban élik magánéletüket és rendszerint itt is alkotnak.

A látogatók élvezhetik a hatalmas nyílt tereket, de nem könnyen juthatnak be az alacsonyabb szintekre. A más fajok által is bejárható útvonalak  alatt húzódnak azok a területek, amelyeket a város gondos alapítói a puszta homokra építettek fel. Valójában a legfelső nyílt szint is zárva volt generációkon keresztül, nem kifejezetten tekintették vendégként más fajok képviselőit. Nemrégiben nyitott csak a város a kívülállók felé, amikor tömegesen jelentek meg a menekültek észak felől, akik az argon elnyomás miatt kényszerültek menedéket kérni az elfektől. A város legtöbb elf lakosa vagy már megjárta az északi frontot , vagy legalábbis már hallott olyanról aki ott volt és soha nem tér vissza. A város rejtett csodái között húzódik meg egy csendes és nyugodt hely, ahol az elfek, a többi fajjal együtt emlékezhetnek meg a fronton elvesztett szeretteikről.

Három torony-magas kapu várja a sivatagból érkezőket és egy további kapu egyenesen a Misztériumba nyílik, melynek tőszomszédságában találhatók a pegazus fogadóhelyek is. Nehéz elhinni, hogy ez a békejobbot és baráti ölelést nyújtó nép nem is oly régen, még halomra gyilkolta az ide tévedő idegeneket.

Allemantheia – fotóalbum

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Credit: A dokumentum a hivatalos oldalon (tera-online.com) megjelent azonos post fordítása alapján készült. A “harc, háború…” szakasz pedig Gregi korábbi fordítása.



  1. Még nincs hozzászólás.
  1. szeptember 7, 2010 - 3:12 du.
  2. május 29, 2011 - 8:09 de.

Van erről véleményed? Jöhet!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s