Kezdőlap > En Masse > Gavrel tudósításai – harmadik rész

Gavrel tudósításai – harmadik rész

Chiccoo leszállította Gavrel kalandozásainak harmadik fordítását is. A tovább után megtudhatjátok, hogy mi is történt Gavrellel – a Velikai Sólyom újságírójával – miután bejutott Island of Dawn-ra.

Ha esetleg kihagytad volna az előző két részt, akkor előbb érdemes azokkal kezdeni:

– Harmadik rész –

Gavrel újabb jelentése nemrégiben érkezett a Velikai Sólyom szerkesztőihez Arun nyugati partjáról. Még mindig nincs információnk arról, hogy pontosan hol is van Gavrel jelenleg, de azt legalább megtudtuk, hogy hol volt eddig: egy helyen, amit úgy hívnak „The Island of Dawn”. Olvass tovább a részletekért.


The Island of Dawn—

Bárhol is legyen a hely ahol partot értem, találnom kellett egy biztonságos zugot ahol lepihenhetek, és megvizsgálhatom a környezetemet. A raktér felett lebegő utasfülke méretéből ítélve, nem lehetett több mint néhány tucat ember a fedélzeten, így egy idegent hamar kiszúrtak volna.

Körülnéztem a rakparton és észrevettem egy elf nőt, aki igencsak gyanakvó pillantásokkal méregetett engem. Egy elhaladó popori hordár kezéből kivettem egy adag sátorlapot és odasúgtam neki „Veled vagyok”, majd a sátorlapot a vállamra rakva, eltakartam az arcomat az elf elől.

“Az ember velem van, Axelle!” mondta a popori az elfnek amint elsiettünk mellette. Egy nyílt terület mellett vezetett el, ahol munkások egy pavilont építettek éppen, majd rám mutatott, hogy tegyem le a sátorlapokat.

Félrehúztam egy fa mögé és hátat fordítva a munkásoknak azt kérdeztem: „Hol vagyunk?”

“Egy új helyen, melyet a világ soha nem szagolt még” mondta. “Még nedves az óceántól, amely szülte őt.” Ekkor kinyújtotta szőrös kis mancsát, melybe néhány arany érmét dobtam. “Mmmm. A pompás arany vásárolt neked egy vezetőt az utánpótlás táborba,” mondta, kivillantva apró, tűhegyes fogait miközben zsebre vágta az aranyat. “A nevem Barzon. Ne is fáradj a bemutatkozással! – Úgysem jegyezném meg a nevedet.”

“És az információ?”

“Minden kérdésre, amit felteszel a tábor felé vezető úton, választ kapsz. Most irány dél!”

Amint egy – a teljesen új helyhez képest- szörnyen öregnek tűnő boltív alatt haladtunk el, felnéztem és megpillantottam egy roppant méretű, fehér és kék színű kő oszlopot, ami több száz láb magasba tört. A tetejéből pedig egy levendula színű fa nőtt ki, ami még magasabbra nyúlt, millió színben ragyogva. Az oszlop körül, apró kődarabok pörögtek lassan úszva a levegőben, mintha egy robbanás maradványai lennének, ami még meg sem történt, mégis közelgőnek tűnt. “Arun nevére, mi ez?” kérdeztem a poporit, halálra váltan, abban sem biztosan, hogy lát vagy hall e valaki egyáltalán.

“Senki sem tudja! Ez is új!”

“Nem lehet ez új! Az a fa több száz évesnek tűnik!”

“A mi világunk még sohasem hallhatta a zenéjét,” vont vállat a popori, “Tehát új!”

A beszélgetésünk további része nem volt sem hosszadalmas sem pedig különösebben felvilágosító, igyekeztem válaszokat kapni miközben azon fáradoztam, hogy utolérjem vezetőmet. Ez nem volt könnyű, figyelembe véve, hogy képtelen voltam levenni a tekintetemet a hatalmas oszlop látványáról, a fáról és arról a mozdulatlan robbanásról. A sziget – ahogy az Island of Dawnt nevezik – nemrégiben bukkant fel az Arun és Sharan közötti óceánból. Néhány sietve összehívott velikai találkozót követően Kubel, Elleon és Dargarish egy hamarjában felállított expedícióval indult útnak, hogy felfedezze azt. “Ki tudja, mit találunk?” mondta lelkesen Barzon.

Szerencsétlenségünkre, mi találtunk valamit. Éppen egy hídon keltünk át (még kopottabb kő, kortól mohásan), amikor megpillantottunk egy kisebb háznyi méretű ghilliedhu-t, amint dübörögve felénk tart, szemei vörösen villogtak a nyugtalanítóan emberi arcában. Barzon visítani kezdett, és mindketten futva indultunk az ellenkező irányba, egyenesen egy másik ghillie karjaiba, ami ha lehet még hatalmasabb volt, mint az előző, de ennek hat szeme volt, és egyetlen szarva nagyobb volt, mint egy baraka. Barzon átszaladt a lábai között és továbbfutott, de számomra, lévén kétszer akkora, mint a popori, ez nem tűnt jó megoldásnak. Egyik szörny sem tétlenkedett, a második ghillie épp hatalmas öklét emelte a magasba, hogy azzal zúzzon pépesre.

“Ugorj el!” kiáltotta valaki. Azonnal a földre vetettem magam és gurulva igyekeztem a biztonságosnak vélt irányba, miközben alattam rázkódott a föld. Felnéztem a hozzám legközelebbi ghilliedhu arcába, egy pillanattal később azonban egy jégszilánkot láttam amint eltalálja a szörnyet épp a szemei fölött, olyan hangot adva mintha ezernyi borospohár tört volna darabokra. A szörnyeteg a becsapódástól hátralökve, félig ájultan hullott a földre. Mielőtt visszanyerhette volna egyensúlyát, két tűzgolyó találta el pont a törzsét, amitől újra a földre rogyott és torkából halálos hörgés tört fel, ami a csontomig hatolt. Az első ghillie is hamarosan követte a társát a halálba a jég és tűz támadás után.

“A nevem Viria,” mondta egy parányi, tűzpiros bőrű castanic nő, miközben eltette varázsló lemezét “Te pedig nagyon nagy bajban vagy.”

Így tartóztattak tehát le és kerültem őrizetbe az Expedíció Ellátó Bázisán, a következő léghajó érkezéséig. Ekkor felpakoltak Velika irányába Kubel és más vezetők szigorú figyelmeztetésével kísérve. Viria meglátogatott, de neki sem volt több információja arról, hogy mi lehet ez a sziget, sőt azt állította, hogy az expedíció többi tagja sem tud sokkal többet nála. Egyetlen dolog derült csak ki számukra már a legelején, mégpedig az, hogy a hely veszélyes. Ebben egyet kellett hogy értsek vele.

—Gavrel

A Velikai Sólyom nyugtalanító híreket kapott, melyek szerint mialatt Gavrel hazafelé tartott a titokzatos, új szigetről, az expedíciót megtámadta a helyi vadvilág egy hulláma. Az állatokat úgy tűnt, démonok vezették. Az expedíció több tagja meghalt, a kutatók védelmére küldött harcosokkal egyetemben. Elleon a túlélők között van, de Kubel eltűnt, feltehetőleg nem élte túl a támadást.


Kategóriák:En Masse Címke: , ,
  1. Xedo
    április 27, 2011 - 1:50 du.

    Jó kis olvasmány várom már a következő részt 😀

  1. No trackbacks yet.

Van erről véleményed? Jöhet!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s