Kezdőlap > Blog, Lore, Nagyvárosok (Cities), TERA Online, Zónák (Zones) > Végjáték: A pusztulás szele

Végjáték: A pusztulás szele

A történet előző része valahol ott ért véget, hogy a Valkyon föderáció nevéban a király, a lordjai és a legjobb katonákból válogatott hadtest elhagyta Kaiator kapuit és a fagyos sztyeppén át megindult Val-Kalei jégbordái felé. Sok jó katona adta az életét azért, hogy – betörve az Argon védvonal mögé – kiderítse az átjáró lehetséges helyét.

Következzék a fanfiction második fejezete:

A hatalmas hadtest veszteségek nélkül hasította szét az Argon helyőrséget. Az utolsó védvonal mögött különös jelenséggel találkoztak. Egy hatalmas barlang bejáratában valami fényesen villódzott. Sokan meg mertek volna esküdni arra, hogy egy nagy tavat látnak, ami a függőlegesen hullámzik előttük. A hírszerzési jelentésekből azonban pontosan tudták, hogy korábban ezen a ‘pocsolyán’ jött át az Argon utánpótlás. A beszámolók szerint megközelítőleg három-négy hetente van komolyabb csapatmozgás.

Allemanteia lordja lovagol oda a királyhoz, rátekint és sürgetően így szól: “Nalaz királyom… itt az idő, a hírszerzés szerint felkeltettük több közeli Argon őrposzt figyelmét is… közelednek. Itt az idő!“. Nalaz rátekint öreg barátjára és elmosolyodik, majd így felel: “Ahogy az ősi elf nyelv mondja: Sui-Sei-Seki“. A lord elismerően bólint, egy igaz király még a pokolban is király

Nalaz a különös jelenség elé lovagolt és rátekintett hadseregére. Büszkeség öntötte el a szívét végig tekintve a hadtesten, megannyi katonát maga is ismert személyesen. Félelem, zavarodottság… egy katona szemében sem látott semmi ilyesmit. Mind gondolkodás nélkül követi királyát. Nincs idő most a nagy szavakra, kivonta kardját a magasba emelte és fennhangon ordította hadseregének: “Előre! Arboreáért!“; majd belelovagolt a “pocsolyába”. A Lordok és az egész hadtest fegyelmezetten és rendezetten követte.

Kis idő kellett amíg mindenki fel tudta mérni, hogy mit is lát. Néhányan nehezen lélegeztek. A tábori arcanistok megerősítették a katonákon a lélegzést biztosító varázslatokat. Rövid időn belül azonban rendezték soraikat. Egy hatalmas szirten álltak, a segédek már neki is fogtak felállítani a sátortábort és a barikádokat. Nem sok idő kellett ahhoz, hogy létrehozzák a védvonalat. Alig 10 perce érkezhettek át, amikor a “pocsolya” egyszer csak eltűnt és a hátuk mögött csak a különös sötétséget látták.

Agaia földje. Sziklák, hegyek, ormok mindenfelé, sötétség, amit valami különös vörös fényforrás világít meg. Szoknia kell a szemnek. Balder szeme fényesen világítja meg Arboreát, itt viszont legjobb esetben is csak vörös félhomály honol. Válogatott hírszerzők osonnak ki a táborból felmérni a környéket. Alig telik el néhány óra és már vissza is érkeztek. A beszámolóik azonban komoly zavart keltenek. A vezérkar értetlenül áll az információk előtt. Az északra és a keletre küldött kém nagy méretű humán haderőkről számol be. Van ott Aman, Baraka, High Elf és még ki tudja milyen fajok. Az észak-keletre kiküldött kém egy hatalmas háborúról számol be. Még az Arboreai támadókhoz mérten is óriási Argon szerű lényeg küzdenek humán csapatok ellen. A király és lordjai tétlenül állnak az információk előtt. Hogy lehetne itt akár csak egyetlen Arboreai is, mikor ők éppen az imént jöttek át. Kik azok akik az Argonok ellen küzdenek? Talán más bolygók szülöttei? Szövetségesek? Avagy újabb ellenségek? Lehetséges, hogy az Argon csak azért küzd oly ádázul Arborea megszerzéséért, mert már vesztésre áll Agaian és a fennmaradása a tét? Bizarr empátia lesz úrrá a királyon.

Nem sok idejük volt mérlegelni a hallottakat, mert rövid időn belül egy ismeretlen Baraka lovagolt a barikádok elé. Kezében fehér zászlót lobogtatva. A barikádról már futott is egy katona a vezérkarhoz. A katona nem is tudta, hogy hogyan kezdjen bele mondandójába: “Itt van egy Baraka. A neve… Molar… Én soha életemben nem láttam még… Alig egy tucat Baraka jött velünk az expedícióra, de ő biztos nem volt köztünk. Azt mondja, hogy beszélni akar a vezetőnkkel.” Nalaz király nem tétovázott, kiviharzott a rögtönözve összetákolt sátorból és egyenesen a sánchoz ment, majd kérdőre vonta az idegent.

Molar belekezdett mondandójába. Olyan dolgokról beszélt amiről soha nem is hallott még senki a hadtestben. Több 10 éve dúló háborúról Agaian. Arborea védelméről. Az Álom Szilánkok megszerzéséről. Shara és Arun istenségek megerősítéséről. Zavarodottan tekintett össze mindenki. Itt valami nagyon nincs rendben. Nem igazán volt idejük mérlegelni az elhangzottakat, amikor Molar ultimátum elé állította a királyt: “Szükségünk van a Álom Szilánkjaitokra. Külön-külön esélyünk sincs az Argon ellen. Fel kell áldozni néhány álmot ahhoz, hogy megmenthessük a többit. Odaadjátok önként, vagy elvesszük erővel! Egy órát kaptok végig gondolni. Döntsetek helyesen, ahogy egy bölcs Baraka tenné.” Ezzel a Baraka hátat fordított és lelovagolt a szirten.

A király zavarodottan nézett szét, egy szót sem értett az egészből. Álmok? Álom Szilánkok? Shara és Arun megerősítése? Feláldozni az álmokat? Már magát a kérdést sem értették, mi közül kellene itt választani? Mit kellene odaadnunk? Összehívták a hadsereget és elismételték Molar mondandóját, már persze amit abból el tudtak mondani. Mindenki zavarodottan forgatta a fejét. Az egyik ifjú Baraka gyógyító szót kért magának és eképpen szólt: “A Misztérium egyik hivatala már nagyon régóta foglalkozik titánjaink álmaival. Tudjuk, hogy az Argon miképpen zavarta össze az álmokat. Az egyik alternatíva szerint a ‘forgácsok’ valójában más álmokból származnak. Arun és Shara nem csak egy Arboreát álmodik egyszerre.” Ez a magyarázat értelmet ad mindannak, amivel eddig Agaian találkoztak. Persze a Misztérium többi képviselője egyből hevesen ellenkezni kezd, koholmánynak beállítva azt. A király egy intéssel hallgattatja el a csuhásokat, jelezve, hogy erre most nincs idő. Egyre erősödő zaj jelzi, hogy valami vagy valaki közeledik. Alig egy perc múlva keleti irányból egy hatalmas hadsereg körvonalai tűnnek fel. Emberek, High Elfek, Castanicok, sőt még néhány Popori körvonala is kivehető. Mögöttük a páncélosok: Aman és Baraka harcosok. Nem sokkal a tábor előtt megállnak és újra kilovagol Molar. A kérdés egyszerű: “Odaadjátok vagy elvegyük?“. Nincs válasz, hogy is tudnának válaszolni egy olyasmire, amit nem is értenek… Kérdések sokasága árad a Lordoktól. Molar lehajtja a fejét és megrázza, majd így szól: “Sajnálom barátaim, de erre nincs időnk. Elvesszük azt amire szükségünk van, hogy mi túlélhessük“.

Még vissza sem ér Molar a sajátjaihoz, amikor egyként mozdul meg az a hadtest és elkezd ostromozni. Keserves csata veszi kezdetét. Arboreai küzd arboreai ellen épp úgy mint otthon, mióta kitört a Klánok Háborúja. Napok telnek el, mindkét oldalon komolyak a veszteségek. Eltelik egy hét, majd még egy. Többszöri értelmetlen béketárgyalások… Majd a harmadik hét elején különös dolog történik. Felvilágosodik a sötétség a szírt szélén. Hatalmas hangrobbanás és vakító fény kíséretében megjelenik újra a “pocsolya”. Nincs mit tenni, az egész agaiai hadművelet kudarcba fulladt, az alaptáborból sem tudtak kimenni. Utánpótlás és ellátmány kell. A király visszavonulót fúj, az ellenfél nyomása alatt hátrálnak lassan a “pocsolya” felé. Ők érkeznek át előbb, övék lesz odaát a helyzeti előny, már persze, ha odaát nem várja őket egy teljes Argon különítmény, ha így lesz, akkor legalább a támadóik is odavesznek. Itt már nem tehetnek semmit. A parancs kiadatott.

A megmaradt hadtest visszaérkezve Arboreára rendezi sorait és védekező állásban várja a támadókat. Semmi nem történik. Eltelik öt perc, még semmi, eltelik tíz perc, még mindig semmi. A helyőrségen ekkorra összegyűlt néhány Argont a íjjász csapat rendre rakja. Még javában az Argonokkal ügyeskednek, amikor egyszer csak a “pocsolyából” megközelítőleg 40-50 lovas lép ki és a védelmi vonal orra előtt szétlovagolnak a szélrózsa minden irányába. Kisebb 3-4 fős csoportokra bomlanak. A lovasok és az íjjászok leszednek néhányat közülük, de két tucatnyi menekülőutat talál. Alig egy perccel később a “pocsolya” újra eltűnik.

A király visszavonulót fúj, a csapat alig 2 nap alatt vissza is ér Kaiatorba. Összehívják a nagytanácsot, képviselteti magát a teljes Valkyon vezérkar, a Misztérium és az összes faj vezetői. A tanácskozáson beszámolnak az elmúlt hetek történéseiről, Agaia állapotáról, a “többi” Arboreáról és mindenről, amit csak fel tudtak fogni az egészből. A tanács véleménye egybehangzó: Megfelelő tudás nélkül elbuknak. Tudniuk kell, hogy mi történik Agaian és hogy mi ez a bizonyos Álom Szilánk. Őrszemeket vezényeltek Val-Kaleire, hogy folyamatosan figyeljék az Argon tábor aktivitását. A parancs egyértelmű: Napi jelentést! Ha lehet hinni a logikában, akkor jó három hét van még a következő pocsolyáig. A hadsereg addig pihen és készül. A Lordok feladata, hogy feltöltsék a hiányzó posztokat és gondoskodjanak az ellátmányról.

Alig két nap telik el, amikor futárok érkeznek Kaiatorba. A pegazusok szinte elsötétítik az eget. A király rossz híreket kap. Egész Arborea szerte emberek ezrei haltak meg, a beszámolók szerint szinte ugyanabban a pillanatban. A gyógyítók nem találtak semmilyen fertőzést. Idegenkezűségnek nyoma sincs. Szinte ugyanabban a pillanatban élettelenül esett össze több ezer élőlény. Az emberek, amanik és a további szövetséges faj mellett ugyanez a kór az állatvilágban és a beszámolók szerint az ellenséges fajok között is szedi az áldozatait. A nagytanács bizonytalan. Logikus következtetés lenne az Argonokra gondolni, de ha rendelkeznek egy ilyen fegyverrel, akkor miért most? Harminc kínkeserves éve folyik a Nagy Argon háború, miért vártak volna eddig?

Telnek a napok a futárok pedig csak sorra érkeznek. Újabb és újabb jelentések, újabb és újabb halálesetekről. Már Kaiatorban is szedi áldozatait a különös kór. A király szeme láttára esik össze az egyik Lord.  Épp a beszámolóját tartotta az adóbevételekről, amikor egy pillanat alatt elhallgatott és élettelenül esett össze. A gyógyítók értetlenül álltak az eset előtt. Az életnek a legapróbb szikrája sem mutatkozott a lordban. Arcára ugyanaz a kifejezés fagyott, amelyet élete utolsó pillanatában mutatott, semmi fájdalom, semmi kín. Váratlanul érte a halál.

Kutatók, gyógyítók, arkanistok és mystikek ezrei keresték a megoldást, de semmi. Ám másnap vészjósló dolog történt. Balder szeme – Arborea napja megváltozott. A horizontot örök idők óta díszítő különös misztikus jelek eltűntek, a nap fénye pedig egy pillanat alatt elhalványult. Szürke félhomály lett úrrá egész Arboreán. Alig 2 óra múlva Leander érkezett meg és egyből a király elé sietett, majd így szólt: “Felség, hatalmas tragédia történt. Néhány órája Velika hatalmas fogaskereke… az óra megállt. Istennőnk – Velik – elé járultunk, hogy megtudakoljuk mi is történt… azonban… A toronyban már csak istennőnk élettelen testét találtuk… a kór… nem tudom, hogy mit mondjak uram.

Hogy ez után mi történt azt nem sokan tudják, de az biztos, hogy percekkel később Nalaz elfehéredett arccal hagyta el a tanácstermet és magánbeszélgetésre hívatta Kaiator lordját. Az erődítmény lordja és a király közösen kért bebocsájtást Kaiahoz, a várost védelmező istennőhöz. Az istennő hitetlenkedve hallgatta a beszámolót szeretett testvére haláláról és az egész világot sújtó kórról. Majd haragos szemeit a királyra emelte és így szólt: “Nalaz, Ezt a pusztulást te hoztad Arboreára… Gőgöd hozza el a végzetünket, méghogy az Argon anyabolygó elleni hadjárat. Olyasmit szabadítottál a világunkra, ami erősebb mindannyiunknál. Most hagyjatok magamra…“. A király és az erőd lordjának távozása után az istennő mély álomba merült. Közel 3 napig aludt. Ez idő alatt folyamatosan érkeztek a hírek, a kór egyre terjed. Már a kisebb, elszigetelt falvakat is érinti.

Három nappal később Kaia magához hívatta a lordokat és a uralkodót. Lassan, kábán kezdett bele mondandójába: “Nem értem mi történt. Álmot láttam, álmomban beszéltem Sharaval és Arunnal, mint meg-annyiszor korábban. Kérdeztem őket a kórról és kérdeztem őket drága Velik húgom haláláról is. De a titánjaink csak zavarodottan válaszoltak. Semmilyen kórról, semmilyen járványról nem hallottak. Nem tudnak az elesett emberekről sem, ahogy… soha nem hallottak Velikről sem.” Rémület lett úrrá az Kaia szentélyében. Aznap reggel egy újabb nagytiszteletű lord esett áldozatául a kórnak, az ő halálát még alig fogták fel, mikor Kaia nyakukba zúdította az újabb rossz híreket a titánokról. Shara és Arun nem segít… képtelen segíteni…

Napok teltek el. Futárok, hírnökök adták egymásnak a kilincset. A király teljesen magába zuhant már csak a veszteségek számai pörögtek a szeme előtt. A kór szépen lassan felemészti egész Arboreat. Szüntelenül kavarogtak a fejében a mondatok: “Gőgöd hozza el a végzetünket…“; “Szükségünk van a Álom Szilánkjaitokra”; “Odaadjátok önként, vagy elvesszük erővel!”. Kora délelőtt volt, ilyenkor szokott befutni a felderítők hírnöke Val-Kaliaból. Az ajtón azonban nem a hírnök jött be, hanem maga Elleon személyesen. Az Argon front veteránja, a hős; a hadsereg legnagyobb jelképe. Elleon a király elé térdelt és eképpen szólt: “Uram… Információkat hoztam. Olyan információkat amikről mindenképp tudnod kell. Elkaptunk néhányat… azok közül.” A király felvonta szemöldökét, egy pillanat alatt kitisztult a zavaros tekintete és Elleonra tekintett…

A történet hamarosan folytatódik…


  1. Rosert
    április 24, 2011 - 12:19 de.

    Minden elismerésem, már olyan késő van, hogy a szemem is kifolyt olvasás közben, de akkor sem adtam fel ! Btw, azt lehet tudni, hogy az Argonok lesznek az örök ellenségek, vagy csak az alapjátékban kell velük küzdenünk? Esetleg az későbbi contentek egyikében majd véget ér a harc, és új ellenségek jelennek meg ? Vagy ez túlságosan is előre nézés ?

    • menorel
      április 24, 2011 - 6:15 de.

      Jelenlegi infók alapján az Argonokkal még hosszútávon lehet tervezni.

  2. Des
    április 24, 2011 - 2:30 de.

    Talán rájönnek, hogy mégis kicsodák az ARboreaiak és fellázadnak az istenek ellen.. 😀

  3. 0zirisz
    április 24, 2011 - 9:29 du.

    Várjuk a folytatást! 🙂

  1. december 26, 2011 - 4:19 du.

Van erről véleményed? Jöhet!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s