Kezdőlap > Lore, TERA Online > Árnyékok Siráma: 3. rész – Egy gyom az Édenben |by Khrazi|

Árnyékok Siráma: 3. rész – Egy gyom az Édenben |by Khrazi|

Elkészült a harmadik rész fordítása, és nem is fűznék hozzá sok mindent. A korábbi részek továbbra is linkelve vannak alul (ha netán kihagytátok volna őket), ahogy az eredeti szöveg, az író profilja is. A történet ott folytatódik, hogy Khrazi csapata megérkezik Pora Elinuba.

3. rész: Egy gyom az Édenben

Magyar Fordítás a tovább után:

Egy gyom az Édenben

Ez kétségtelenül csak egy sima küldetés lesz, ahol a Poporiknak jelentéktelen híreket kell szerezni. Miért nem küldött embereket a Föderáció közvetlenül a főhadiszállásról? – Gondolkodott magában Khrazi. Habár ez teljesen mindegy; Megkaptuk a parancsot, megcsináljuk a munkát, és ha szerencsések vagyunk, pihenhetünk pár napot távol a fronttól. Már régóta szeretném érezni legalább egy napra Castanica otthonos levegőjét.
Eközben Pora Elinuban zárt ajtók mögött az egyik legmagasabb tárgyalóteremben nagy diszkrécióval egy találkozó folyik.
“Egy órán belül itt lesznek Garudin, megértetted a parancsot?” károg egy érdes hang.
Egy alacsony, kerekded lény áll idegesen az asztal mellett. A szőrzete borzolt és a ruhái sem jók rá, mintha egy teljesen más testalkatra szabták volna. A piszkos és bozontos farka is kidudorodik a felsője hátuljából.
“Igen mester, hát persze mester” válaszolt a Popori.
“Kitűnő. Akkor ezt lezártuk. Kapcsolatba lépek a Sötét Üreg Hadnagyával amikor a munkát befejeztük. Gyorsan kell dolgoznunk, nem lesz sok idő míg a Föderáció észreveszi, hogy a legjobb felderítő csapata eltűnt.”
A Popori meghajolt és távozott a szoba nagy tölgy ajtaján át. Az alak megfordult és kinézett az ablakon le a Pegazus platformra. A hosszú, vékony és csontos ujjait összekulcsolta a nehéz sötét palástja előtt. Az arcát majdnem teljesen eltakarta a kámzsa, majdnem mindent, csak a vigyort nem.
Amikor le akarnám írni hogy milyen megdöbbentően gyönyörű Pora Elinu, a szavak csődöt mondanak. A toronymagas fák – amik több nemzedék születését és halálát látták már – hatalmas lombkoronáit élénk virágok borítják be, amik a királykék éjszakai égből kinyert finom fényt sugároznak. Világító kúszónövények futnak végig a fák törzsén egybefonva őket a szomszédaival. A középpontja ennek a varázslatos erdőnek egy lélegzetelállító csillogó tó – a Könycseppek Tava (Lake of Tears). Világító rovarok táncolnak a vízfelszín felett, hatalmas gyökerek emelkednek ki a tó mélyéből, amiknek a tetején foszforeszkáló levelek vannak, lila, kék, és ezüst színekben pompázva. Az erezetük a levelek hegyéig élettel telien pulzálnak és ragyognak.
A tó közepén áll egy óriási fatörzs, amit egy bámulatos toronnyá faragtak. Ablakok, erkélyek, és gyönyörű dekorációk állnak ki a törzsből, az ablakok és a lógó lámpák az arany és a narancsszín keverékével világítanak, de a legtöbb fényt a környező növényzet szolgáltja. Az utak méhkasszerűen vannak elrendezve a tóból kiindulva az oldalukon díszes korlátokkal, és magát az utat úgy faragták, mintha levelekből állna össze. Ez Pora Elinu városa, a Popori királyság központja.

Khrazi a horizontot figyelte, Dél-Arun mozgó smaragd tengerpartját az erdő utolsó fái után.
Az édes illatú esti szellő megcirógatta Kitzune orrát, és felébresztette a szendergésből. Phoenix még távol maradt az álmaival, elterülve a Pegazusa hátán. A három lény leereszkedett egy kör alakú, ősi írással és nyolc drágakővel szegélyezett szimbólumra. A platformba karcolt rovátkolás ugyanolyan kéken csillogott, mint a szélén a drágakövek.
Egy kis teremtmény sietett fel az egyik úton egyenesen feléjük,  botladozva és lihegve a saját súlyától, elég bizarr látványt nyújtva. Khrazi átvetette a bal lábát Frostmane hátán aztán elegánsan leszállt róla, utána elkedzte leszedni a csomagját a nagy állat nyergéről. A szemével közben követte a különös szőrlabdát ahogy felmászott a kanyargós ösvényen egészen a leszállópályáig.
“Üdvözlet Khrazi parancsnok” lihegett a kifulladt Popori. “Garudin vagyok, köszöntelek titeket a szeretett királyságunkban… és, persze… a fővárosunkban, Po- Pora Elinuban!” A teremtmény megpróbált megnyugodni és közben tett egy gyatra meghajlást. Khrazi biccentett hogy tudomásul vette a köszöntését, és közben nyugtalanítóan figyelte őt. “Köszönöm Garudin mester. Kérem bocsásson meg egy percre amíg összeszedjük a csomagjainkat.”
“Hát persze hölgyem!” válaszolt a Popori nagyon lelkesen, közben kicsit felborzolódott a szőre ahogy a parancsnok felkötötte a hüvelyeket a bal válla mögé a hátára, és beléjük csúsztatta a két nagy Castanic pengét.
Khrazi rámosolygott Kitzunére. “Jó volt az út Kitz?” kérdezte.
“Persze Kal- parancsnok, habár el tudok képzelni jobb helyeket is ahol eltölthetem az estém.” válaszolt egy kis vigyor suhanva át az amúgy komoly arcán, a Pegazusa pedig véletlenül ebben a pillanatban kezdett el viháncolni.
“Talán fel kéne keltenünk Csipkerózsikát?” mondta Khrazi, felnézve Phoenixre aki fordítva feküdt a szegény Pegazusán, és a szája tátva volt, de szerencsére látszott rajta hogy lélegzik.
Kitzune vihogott miközben a barátja megközelítette a fiatal lányt.
Khrazi felágaskodott a lány fülégig és jó hangosan megköszörülte a torkát “Ahem..”
Phoenix lassan kinyitotta a szemét és álmosan oldalrapillantott “Mmm…pa..parancsnok te vagy az? Csinos vagy ma este”
Kitzune elfolytott egy hatalmas nevetést és összeszorította az ajkait.
“Ostobaságokat fecsegsz, ráadásul nyáladzol édesem” suttogta Phoenix fülébe.
“Mmm… Hu- HUH??!?!” sikoltott fel Phoenix és félig leesett a Pegazusról. A fiatal lány gyorsan összeszedte magát és a kézfejével megtörölte a száját mérgesen nézve Khrazira. “NEM IS-” kedzett el kiabálni, de a mondat vége már teljesen felismerhetetlen volt.
Khrazi vigyorgott, és elindult lefele a platform lépcsőjén mielőtt visszaszólt volna, “Oh… és Phoenix kezdhetnél valamit magaddal… gondolom nem szeretnéd hogy a helyiek tudják mit csinálsz amikor kicsit egyedül maradsz, vagy nem?” mondta a fiatal Castanic kicsatolt és nyitott nadrágjára mutatva.
Kitzunéből kitört a röhögés.
Phoenix’s lassan letekintett a nadrágjára. “AGHHHHHHH!!!!” sikította mielőtt teljesen lilára váltott volna a feje. Gyorsan becsatolta az övét és visszahúzta a csípőjére.
Egy pár lakos állt a lépcsők mellett és figyelték ahogy az íjász sebesen összeszedi a cuccait.
“Talán valami érdekeset láttatok?” vetette oda Khrazi ahogy elsétált mellettük a lépcsőn a borostyánnal takart oszlopok felé. Egy félholdot véstek a különös sötét kőbe, ami a kapu tetején volt. Úgy tűnt, mintha a fény egy részét átengedné magán.
A Popori idegesen kocogott ahogy próbált lépést tartani Khrazival. A többiek követték őket, Phoenix még mindig mormogott és halkan káromkodott.
“Általában először meg szoktam mutatni a szállást, de a Föderáció utasított hogy azonnal induljunk az eligazításra. Kérem kövessenek.”
A Popori átvezette a három lányt a tavon átívelő hídon keresztül a hatalmas fáig, a városközpontig.
A hatalmas fa belseje majdnem olyan gyönyörű volt mint a külseje, a kör alakú főteremből számos ajtó, csigalépcső, folyosó, és csarnok nyílt. Kis kertek pontozták egzotikus foszfereszkáló növényekkel a fa belsejét, ugyanolyan fényt árasztva magukból amilyen kint is volt. A teteje nyitottan állt, hogy felfedje a túlnyúló és ingó lombkoronát. A különböző termekből nyíló ablakok ragyogtak mint a parázs a tűzben. A  levegő nagyon meleg volt és egyaránt csalogatta a vendégeket és a helybelieket is.
A parancsnok azt kívánta bárcsak ő is ezt mondhatná. A gyönyörű környezet ellenére valam nagyon nem volt jó. A Föderáció miért nem tartott eligazítást Kaiatorban ha ilyen sürgős az ügy? És miért küldte kísérőnek a legszánnivalóbb, legügyetlenebb Poporit akit valaha látott? tűnödött Khrazi miközben egy nagy tölgyfa ajtóhoz közeledtek. Eldöntötte hogy elővigyázatos lesz.
Garudin kopogtatott az ajtón, de nem érkezett válasz. Visszanézett a három lányra akik figyelték, és félénken bólintott. “Hmm…oh” mondta miközben turkált a zsebében és kihúzott egy nagy aranykulcsot. Belehelyezte a zárba és kinyitotta az ajtót. “Erre tessék” suttogta bedugva a fejét az ajtón és intett maga mögött.
A terem üres volt, csak egy tekercs és egy üvegcse tinta volt az asztalon benne egy tollal. A Popori elcsoszogott az asztalig és felvette az iratot, a gombszemei cikáztak ahogy olvasott.
“Te jó ég, ez nem jó” nyafogott Garudin.
“Van valami probléma?” kérdezte Kitzune.
“Igen, igen…Elinura, nagy a probléma hölgyem” válaszolt Garudin. “Elvitték! Elrabolták a Föderáció Poporiai követét innen, Pora Elinuból!” sírt.
“Kik vitték el?” kérdezte Kitzune változatlan arccal.
“Eldritch kastély boszorkényai!” mondta Garudin. “Az utóbbi hónapokban Poporikat rabolnak el a királyság minden pontjáról és nem tudjuk mit akarnak velük vagy hogy mi történik velük!” fakadt ki a Popori. “Esélyünk sincs felvenni a harcot a varázslóikkal akik a kastélyt védelmezik.”
“Azt látom” mondta Khrazi előrelépve. “Szóval a föderáció azért hívott ide minket, hogy felderítsük a kastélyt és találjuk meg hol vannak a rokonaid – érthető.” Közeledett a Poporihoz ahogy beszélt. “És ezután mégis mit várnak tőlünk??” kérdezte a híres szemeivel figyelve a Poporit, amiről a nevét kapta. Már közvetlenül előtte állt, beárnyékolva a Poporit aki az asztalhoz hátrált már és idegesen rángatódzott. “Támadást? Mentőakciót? Vagy egy hivatalos jelentést?” folytatta érzéketlenül. Aztán vett egy mély levegőt és sarkon fordult. Holnap elvezetsz minket az erődbe hajnalhasadáskor Popori mester. Mi majd megmutatjuk magunknak a szobáinkat. Jó estét.” Ezzel elhagyta a szobát, és a két társa követte. Garudin megtörölte a homlokát és remegve leroskadt a földre az asztal lába mellé, ahogy visszagondolt azokra az irgalmatlan szemekre, és a két borotvaéles pengére.

“Mire ment ki a játék?” kérdezte Phoenix.
Khrazi lehalkította a hangját és elkezdte hadarni. “Ez a helyzet; a Föderáció egyáltalán nem is hívott minket ide-”
“Biztos vagy benne?” kérdezte Phoenix.
“Attól a pillanattól kezdve ahogy földet értünk már valami rosszat éreztem. Nem vetted észre a helybeliek hiányát? A Föderáció lehet folgalkozik a dologgal, de az a segéd nincs kapcsolatban a munkaadóinkkal. Kitzune, te is érezted?”
“Igen, amióta felébredtem. A hely energiái nem ésszerűek és tele vannak negativitással, ami teljesen a Poporik ellentéte” válaszolt.
“Ma este itt fenn pihenünk. Együtt maradunk és őrt állunk. Kitz kérlek erősítsd meg a szobánkat az estére” mondta Khrazi. Phoenix felé fordítottaa a fejét és elmosolyodott “és át kéne engedned az ágyat Phoenixnek.”
“Kösz főnök” válaszolt Phoenix szégyenlősen. “Hát…ma este sincs forró fürdő…” gondolta magában.


  1. október 5, 2010 - 7:45 du.

    Dejóóóó 😀 Köszi a fordítást Gregi 😀 nekem nagyon bejön ez az Árnyékok Siráma 😛

  2. Hanryu
    október 5, 2010 - 9:12 du.

    Hát ez nagyon naaagy és még csak jobb lesz remélhetőleg 😀 A fordítás is iszonyatosan jó! 🙂

  3. zacsi
    október 6, 2010 - 4:49 du.

    Hatalmas írás köszi a fordítást ez bizony 5csillag 😀

  1. No trackbacks yet.

Van erről véleményed? Jöhet!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s